Múlt héten megtörtént az, amitől a legjobban féltem. Többször is álmodtam erről, és úgy látszik sikerült is bevonzani a dolgot. A kislányom legurult az ágyról. :( 

A történet ott kezdődik, hogy velünk alszik, vagyis köztünk. Tudom sokaknak, már ez kiveri a biztosítékot, de nekünk ez így jó, szeretünk vele aludni. Minden este úgy zajlik, hogy elalszunk a franciaágyon, aztán a férjemmel kiköltözünk a gyerekszobába (ha már a gyerek nem használja). Itt szoktunk esténként elalvás előtt beszélgetni, számítógépezni kicsit.

Így történt aznap este is. Elaludt a kis csaj, én pedig kimentem a férjemhez a másik szobába. Ajtó természetesen résnyire nyitva. Egyszer mintha hallottunk volna valami hangot, de aztán semmi. Hallgatóztunk tovább, és egyszer csak puffanás, én elkiáltottam magam, hogy " Úristen, leesett!" és mindeközben rohantam a szobába. A kisbaba hason a földön az ágy mellett, a szőnyegen. Felkaptam, akkor kezdett el sírni. A szívem szakadt meg, hogy lehetek ennyire felelőtlen, hogy fájdalmat okozok neki. Nem győztem ölelni, és közben folyamatosan mondogattam, hogy ne haragudjon, nagyon sajnálom és hogy nem lesz semmi baj. Hála istennek hamar megnyugodott, akkor gyors ellenőrzés látszik-e valami sérülés rajta. Egy pici pirosság látszott a homlokán, ahogy a szőnyeg megdörzsölte.

Hozzáteszem, azért mertem otthagyni elalvás után, mert ha felkel a sötétben mindig sírdogál kicsit, én pedig azonnal megyek be hozzá. Na most viszont teljes csendben forgott vagy négyet-ötöt egymás után, amit még sose csinált ezelőtt, aztán leesett.

Megetettem, aztán már megvillantotta az ezer wattos mosolyát is. Mi viszont nem voltunk nyugodtak, így a férjem telefonált az ügyeletre, hogy elmesélje mi történt, és hogy most mit tapasztalunk, és be kell-e menni. Természetesen azt javasolták menjünk be.

Murphy törvénye, hogy az ember autója ilyenkor van szervizben. Gyors telefon a nagyszülőknek, indultak is értünk. Beértünk az ügyeletre, a portás hülye kérdései után, vártunk egy sötét váróban. Azt persze nem tudtuk mikor fog megjelenni valaki, ezt ugyanis nem tudta megmondani. Szerencsére nem sok idő múlva megjelent két köpenyes nő, az egyik úgy nézett ki, mint aki beteg. Mint utóbb kiderült ő volt az asszisztens. Na itt semmi nem történt, a doktornő meg se nézte a gyereket, egy papírra leírta, amit mi elmondtunk, és felküldött a csecsemőosztályra. 

Jött egy kis fiatal doktornő, kérte vetkőztessük le a gyereket és megvizsgálta. Ami nálam kiverte a biztosítékot, elővette az okos telefonját, bekapcsolta a vakut és úgy nézte meg a gyerek szemét. Ez szerintem elég brutális, azoknak a kameráknak olyan fénye van. Na mindegy, akkor még sokk alatt voltam, nem tudtam kb. azt se fiú vagy lány vagyok. Ezután vért vettek tőle, hogy megnézzék a véroxigén szintet. Erre sem mondanám, hogy humánus módon történt. Majd közölte, hogy meg kell mérni a gyereket és vetkőztessem le újra. Teljesen logikus a sorrend, az éjszaka közepén, egy álmos nyűgös pici babát öltöztessek-vetkőztessek 5 percenként. Majd elküldtek minket röntgenre, természetesen át kellett sétálni az éjszaka közepén egy másik épületbe, mert ott éppen felújítás alatt volt. A röntgen is elég brutális egy pici babának, ketten kellett lefognunk, miközben ő szegénykém csak sírt. Másodjára sikerült megcsinálni.

Eddig a vizsgálatok sokkal jobban megviselték a gyereket, és jobban sírt, mint amikor leesett. Ezen a ponton gondolkodtam el nagyon, hogy vajon mi a jó ha behozza az ember a gyereket ilyen esetben és kiteszi egy rakás nem éppen kellemes vizsgálatnak, vagy hallgat az anyai ösztöneire, és megnyugtatja magát, hogy nem történt nagy baj és biztos nem ez lesz az egyetlen ilyesfajta baleset.

Újra visszamentünk az osztályra, ahol közölték, hogy bár látszólag semmi baj nincs, minden eredmény negatív, a protokoll szerint bent kell maradnunk 72 órás megfigyelésre. Teljesen lesápadtam, erre nem voltam felkészülve. De nem volt mit tenni, maradtunk. Az osztály tele volt, egy kétágyas szobába toltak egy harmadikat, meg nekem egy széket, és így voltunk hatan egy apró kis szobában. Három pici baba, és három anyuka. Persze ezzel a művelettel sikerült felkelteni a babákat, és az anyukákat, volt nem kicsi lelkiismeret furdalásom még emiatt is. Nagy nehezen elaludt mindenki a szobában, kivéve én, aki egy percet nem tudtam aludni.

Másnap reggel vizitkor az osztályvezető főorvos jött, aki egy végtelenül kedves, aranyos hölgy. Viccelődtek is egy kicsit, hogy már megint egy "repülő baba", nem egyedi az esetünk, minden napra jut legalább egy. Egy picit könnyített a lelkemen, hogy nem csak mi vagyunk ilyen figyelmetlenek. De mondta a doktornéni az ő gyerekei is estek le innen-onnan. Minden gyerek ilyen, hogy pillanatok alatt képes bárhonnan leesni, vagy bármiben elesni. Elküldött minket koponya ultrahangra és hasi ultrahangra is. A beutalókat egy másik doktornénitől kaptuk, aki szintén nagyon bűbáj volt. Igazi gyerekorvos, én erre csak azt tudom mondani. A napunk el is telt a két vizsgálattal, mindkettő rendben volt hála istennek. A délutáni viziten azt mondták, másnap reggel még egy szemvizsgálat és ha az is rendben van, akkor mehetünk haza. Én voltam olyan boldog, hogy azt el se tudom mondani. Egyrészt, hogy megúsztuk, minden vizsgálat negatív, másrészt, hogy már csak egy éjszakát kell kibírni bent. A legnagyobb félelmem az volt, hogy bent összeszedünk valami vírust, ugyanis a legtöbb szobában fertőző betegek voltak, többnyire Rota vírussal.

Eljött a reggel, újabb vizit, megkaptuk a beutalót a szemvizsgálatra. Átmentünk a szemészetre, ott volt pici káosz, egészen sokat kellett várnunk, a kislányom el is aludt az ölemben. Persze nem sokkal utána mi következtünk, úgyhogy álmából keltve, világítottak a szemébe, nem igazán örült neki. Szerencsére ez a vizsgálat is negatív volt, minden rendben volt.

Visszamentünk a csecsemőosztályra és végre megkaptuk az engedélyt a távozásra. A doktornéni nagyon aranyos volt, viccelődött is egy kicsit, mondta: "Na anyuka mehetnek, a baba be van vizsgálva, 100%-os!" :) Igaza volt, aztán én is rájöttem, hogy öröm az ürömben, hogy legalább megtudtuk, hogy minden rendben van, szépen fejlődik, elvégeztek egy rakás olyan vizsgálatot, amit egyébként soha. Megtudtuk, hogy minden értéke rendben van és tökéletes pici babánk van, akire ezentúl ezerszer jobban oda kell figyelnünk. :)